Részletek
A negatív-pozitív szópár számomra az analóg fotózást juttatja eszembe. Nagyon sejtelmesnek és izgalmasnak találom azt a szokást,
amikor egy fotónegatívot a fény felé emelünk. Ezzel a mozdulattal a kíváncsiságunkat próbáljuk csillapítjuk, hogy megfejtsük mi is van a képen.
A kisméretű, gyakran csak monokróm, áttetsző kép alig engedi megfejteni a kép összetett és bonyolult részleteit,
inkább csak sejteti a kompozíció témáját. Rájöttem, hogy mi ékszerészek is alkalmazzuk ezt a módszert. Az általam készített nyakláncok
az említett gesztus utánzására invitálják viselőjüket. A medálként befoglalt ásvány „szeletek” akkor fedik fel igazi szépségüket, ha a fény felé tartva átnézünk rajtuk. A kőzetek rajzolatai mindenkiben más-más asszociációt ébresztenek. Az asszociáció gondolatokat ébreszt, emlékeket idéz fel, vagy ötleteket inspirál. Szerintem az ehhez hasonló kölcsönhatások miatt olyan rejtélyes
és lenyűgöző az ember és ékszer kapcsolata.
